Mint az ország
politikai, üzleti,
gazdasági,
oktatásügyi és
kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye,
egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett
tömegközlekedéssel rendelkezik, ez főleg a
vonatra és a
metróra vonatkozik.
rangsora szerint a világ 18. legélhetőbb városa.
Tokió 1964. évi nyári olimpiai játékok után másodszor rendezhetolimpiát, a 2020. évi nyári olimpiai játékoknak fog otthont adni.Tokió a nedves szubtrópusi éghajlati övben fekszik, párás, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik időjárását. A legmelegebb hónap az augusztus, ekkor az átlaghőmérséklet 27,5 °C, január a leghidegebb hónap, ekkor az átlaghőmérséklet 6,0 °C. A városban mért legalacsonyabb hőmérséklet -9,2 °C volt, a legmagasabb pedig 39,5 °C.
Az éves csapadékmennyiség átlagosan 1530 mm körüli, havazás csak szórványosan jellemző.
Tájfunok is előfordulhatnak, de ezek ritkán pusztító erősségűek.
Tokió a
Kantó régióban, a legnagyobb
japán szigeten,
Honsún fekszik. Központjának koordinátái 35° 41' ÉFSZ, 139° 46' KFH. Területe
Ogaszavaraszigetéig terjed, amely a
Csendes-óceánon 1000
km-re délkeletre található.
(Tokyo 1945-ben.)
263 évvel később a
sógunátust megdöntötte két déli prefektúra (Csósú és Szacuma) és visszaállították a császári hatalmat.
1869-ben a névleges vezető, a 17 éves
Meidzsi császár Edóba költözött, és a várost átnevezte Tokióra (a tokió szó jelentése „Keleti Főváros”). A város már ekkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, valamint a
császár is ide helyezte a székhelyét, így Tokió az ország valódi fővárosává válhatott. Az Edo-kastélyból lett a tokiói császári palota.
A háború után Tokiót nagyon fejlett
földalatti- és vonathálózattal építették újjá, amit az
1964. évi nyári olimpiai játékokon mutattak be a világnak. A
hetvenes években tovább fejlődött a város, megépült a
Sunshine 60 felhőkarcoló és az új, sokszor vitatott repülőtér, a
Narita (a városon kívül). A népesség a környező területeket is beleszámítva 11 millió főre duzzadt. A város
földalatti- és vonathálózata a világ legforgalmasabb ilyen jellegű rendszere lett, miután egyre több ember költözött Tokióba. A
80-as években a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de a
90-es években a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután gazdasági
recesszió következett, így az
90-es éveket „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a
recesszió ma is tart.
Tokió zászlaja
amelyet 1964. október 1-je óta használnak. A lobogón található nap egy stilizált kandzsi írásjegy, amely a város fejlődését szimbolizálja.
A Tokió prefektúra három nagy részből tevődik össze:
23 kerületből (a volt Tokió város),
Tamából (Nyugat-Tokió) és a szigetekből.
A
japán törvények értelmében Tokió
metropoliszként (
to, 都) van megjelölve. Közigazgatási felosztása megegyezik a
többi prefektúrájáéval. Bár egy tucat rész fekszik kisebb területen, ezek is városnak vannak minősítve. Ide soroljuk a
23 kerületet, amelyek
1943-ig
Tokió várost alkották, de most különálló, önkormányzó, polgármesterrel, városi tanáccsal és városi jogokkal rendelkező részekként vannak elismerve. Ezen
kerületek mellett Tokió körülfog még 26 további várost (市 -shi), öt települést (町 -chō vagy machi) és kilenc falut (村 -son vagy -mura), ezek mindegyike saját
önkormányzattal rendlekezik. A lakosok által választott fővárosi és
önkormányzati gyűlést a
Tokiói Fővárosi Önkormányzat irányítja, amelynek székhelye
Sindzsuku kerületben található.
Tokióhoz két szigetcsoport tatozik: az Idzu-szigetek és az Ogaszavara-szigetek. Az Idzu-szigetek amely egy vulkanikus szigetcsoport. A szigetek mind a 9 tagja része a
Fudzsi-Hakone-Idzu Nemzeti Parknak, néhányukat az
Edo-korszakbanbörtönként használták. Az Ogaszavara-szigetek (vagy Bonin-szigetek) 1000
km-re délre fekszenek Tokió központjától. A szigetcsoportot kb. 30 kisebb sziget alkotja, melyek közül csak
Csicsi-dzsima és a
Haha-dzsima lakott.
Tokió kerületeitől nyugatra, a
metropolisz kisebb
városokból és falvakból áll, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mint
Japán többi települései. Amíg ezeknek a
városoknak a többsége csak „alvó városként” funkcionál a Tokió központjában dolgozó munkásoknak, néhányuk rendelkezik üzleti és ipari központokkal. Összefogó néven ezt a területet Tamának, ill. Nyugat-Tokiónak nevezik.
A kerületek: Adacsi, Arakava, Bunkjó, Csijoda, Csúó, Edogawa, Itabasi, Kacusika, Kita, Kótó, Meguro, Minato, Nakano, Nerima, Óta, Sibuja, Sinagava, Sindzsuku, Suginami, Szetagaja, Szumida, Taitó, Tosima
Tokióé a világ legnagyobb városi gazdasága: sok nemzetközi óriáscég, befektetési bank és biztosító társaság központja itt található, emellett Japán közlekedési, televíziós és információs központja is.
GDP-je eléri a 1,315 milliárd
dollárt, ami több mint
Kanadáé,
Dél-Koreáé és
Mexikóé együttvéve.
A
második világháború utáni gazdasági növekedés alatt sok cég a központját más nagyvárosokból, például
Oszakából is Tokióba helyezte. Ezzel kezdődött el a népesség rohamos növekedése, és a lakásárak égbe szökése.
Siodome, Tokió egyik gazdasági negyede.
Tokió a
világ egyik legnagyobb városa,
23 kerületében több mint 8 millió ember lakik. Nappal a népesség 2,5 millióval megnő, a városba érkező munkások és diákok miatt, akik naponta utaznak be a központba. Ez legjobban a három központi kerületben,
Csijodában,
Csuóban és
Minatóban érezhető, ahol a három rész összlakossága éjjel 300 000, nappal viszont majdnem 2 millió fő.
A Tokió prefektúra népessége
| Terület szerint | Tokió prefektúra
23 kerület
Nyugat-Tokió (Tama)
Szigetek | 12,36 millió fő
8,34 millió fő
4 millió fő
27 000 fő |
| Kor szerint | Fiatalkorú (0-14 év között)
Dolgozó (15-64 év között)
Nyugalmazott (65 év felett) | 1,433 millió fő (12%)
8,507 millió fő (71.4%)
2,057 millió fő (16.6%) |
| Napszak szerint | Nappal
Éjjel | 14,667 millió fő
12,017 millió fő |
| Nemzetiség szerint | Külföldi származású lakos | 353 826 fő |
| Év szerint | 23 kerület | 1875 – 595 900 fő
1935 – 5 875 667 fő
2005 – 8 336 612 fő |
A Tokió torony
Minató városrészben.
Ázsiai fővárosok
T.O.P
